A független kulturális és művészeti tanácsadás szakmai mércéje.

A tanácsadó a megbízója oldalán áll, és azt a külső szemet hozza, ami a döntéshez hiányzik: tájékozódik helyette egy átláthatatlan piacon, kontextusba helyezi a műveket és az árakat, előkészíti és dokumentálja a döntéseket, és végigkíséri a gyűjtemény vagy a vállalati műtárgyállomány életútját a vásárlástól a kezelésen és a kölcsönzésen át az értékesítésig. A munka értéke nem az egyszeri jó tipp, hanem a szerkezet: hogy évek múlva gyűjtemény álljon össze, ne csak műtárgyak halmaza.

A műtárgy azonban csak az egyik terep. Ugyanez a külső szem kell a kulturális döntésekhez is: egy vállalatnál annak eldöntéséhez, milyen kulturális jelenlét illik a cég karakteréhez és melyik nem, a művészeti programok szakmai összeállításához és végigviteléhez, és annak ellenőrzéséhez, hogy ezek valóban a márkához illeszkednek-e, vagy csak jól hangzanak. Döntéshozói szinten pedig ahhoz, ami a kultúrpolitikai előkészítésből a leggyakrabban hiányzik: a rendszerszintű nézőponthoz, vagyis hogy egy döntés mit mozdít el a szektor többi pontján.

És amit nem: nem kereskedő és nem galéria. Nincs saját készlete abból, amit ajánl, nem lép fel eladóként, és nem fogad el jutalékot az ügylet másik oldaláról. Nem értékbecslő és nem hitelesítő szakértő - ezek külön szakmák, saját felelősségi renddel. Nem is pénzügyi befektetési tanácsadó: a műtárgy nem pénzügyi eszköz, és a hozamígéret ebben a szakmában figyelmeztető jel.

Magyarországon ezek a határok nem magától értetődők, mert a szerepek gyakran egy kézben futnak össze. Az ICAA ezt a különbségtételt teszi leírttá és számonkérhetővé.

Az ICAA a függetlenséget nem retorikai elemként, hanem működési és etikai feltételként kezeli: kizárólagos ügyféloldali lojalitásra, átlátható díjazásra és összeférhetetlenség-mentes működésre épít.

Jellemzően öt helyzetben. Akár egyetlen műtárgyat vásárolna, vagy elkezdene gyűjteni, és nem tudja, kitől kérdezzen úgy, hogy a válasz ne egy eladótól érkezzen. Ha már van műtárgya - vásárolta, örökölte vagy évtizedek alatt gyűlt össze -, de nincs róla nyilvántartás, rendezőelv és terv. Ha vállalatként műtárgyállományt tart az irodáiban vagy a reprezentációjában, és ennek nincs gazdája. Ha intézményként vagy döntéshozóként kulturális programról, támogatásról vagy szabályozásról dönt, és nincs a szervezetében senki, aki a szektort egyben látja. És ha konkrét döntés előtt áll - vásárlás, eladás, kölcsönzés, adományozás -, ahol egy független második vélemény többet ér, mint egy harmadik ajánlat.

Az ICAA maga nem vállal tanácsadói megbízást, és nem ajánl névre szóló tanácsadót. Amit ad: a mérce, amely alapján bárki megítélheti a saját tanácsadóját, és az ellenőrzés lehetősége. A rendes és társult tagok nyilvántartási számmal ellátott tagsági igazolást kapnak, amelynek érvényessége az advisor@icaa.org.hu címen ellenőrizhető.

Igen, eseti jelleggel. Írásos felkérésre a Szövetség eseti szakértői testületet állít fel egy pontosan körülhatárolt kérdés megválaszolására: módszertani vélemény egy gyűjteménykezelési vagy vállalati műtárgykezelési gyakorlatról, független második vélemény egy döntési helyzetben, vagy összeférhetetlenségi, illetve szakmai etikai kérdés megítélése.

A testület tagjait az elnök ügyenként, a feladat ismeretében kéri fel a rendes tagok közül. Aki a testületben részt vesz, ugyanabban az ügyben megbízást nem vállalhat sem személyesen, sem az érdekkörébe tartozó szervezeten keresztül, azaz a felkérésből privát üzleti kapcsolata nem keletkezhet. A testület szakmai véleményt ad: nem végez értékbecslést, nem hitelesít, és nem ad hatósági állásfoglalást.

Felkérés: advisor@icaa.org.hu

Az ICAA más funkciójú, fontos szereplőként tekint rájuk. A cél a szerepek világos elhatárolása és a tanácsadói pozíció szakmai tisztázása, amely a galériák és más kereskedelmi, illetve nonprofit szereplők érdekeit is kifejezetten szolgálja.

Az ICAA szakmai standardot alkot; nem értékesít, nem közvetít műtárgyat, és nem ajánl vagy minősít szolgáltatót. Az alapítókhoz köthető piaci tevékenységek a Szövetség normarendszerében semmilyen kiváltságot nem élveznek: az Etikai Kódex az alapítókra ugyanúgy és ugyanolyan eljárásrendben kötelező, mint bármely tagra, és minden alapítót érintő ügyben az érintett a döntéshozatalból kizárt. Aki a normát írja, arra a norma elsőként vonatkozik.

A kapcsolódás szándéknyilatkozattal kezdődik: az érdeklődő jelzi, melyik formában - rendes, társult vagy pártoló tagként - kíván kapcsolódni, és elfogadja az alapdokumentumokat. A nyilatkozatot az ICAA elbírálja, és a döntés előtt személyes beszélgetést kezdeményez.

A tagsági névsor - sok más szervezethez hasonlóan - nem feltétlenül nyilvános. Ez a fokozatos szervezetépítést, a bizalomépítést és az egyéni kockázatok mérséklését szolgálja. Nálunk a szakmai mérce és az irányvonalaink iránt elkötelezett együttműködési szándék az első.

A Szövetség hitelét nem a névsor hossza adja, hanem a nyilvános normarendszer, amely bárki által számonkérhető, az elbírálási rend, amely szerint a tagság nem jár alanyi jogon, és az elnök személyes felelőssége, aki a Szövetség nevében nyilatkozik.

Az ICAA az Interart Alapítvány szakmai programjaként működik, önálló szakmai identitással, saját elvi és technikai keretrendszerrel. Ennek oka gyakorlati: induló szervezetként az erőforrásokat a szakmai munkára fordítjuk - a normarendszerre, a dokumentumokra, az eljárásrendre -, nem a jogi héj felépítésére.

Az Interart Alapítvány 1992 óta működő, nyilvános beszámolásra kötelezett jogi személy, így a Szövetség mögött több mint három évtizedes működésű, azonosítható és felelős szervezet áll.

A cél, hogy a Szövetség önálló szervezeti formát vegyen fel, amint a tagság létszáma és a működés volumene ezt indokolja. Addig sem a bejegyzés adja a mérce hitelét, hanem a nyilvános dokumentumok és az, hogy ezek bárki által számonkérhetők.